Franz Kafka: Részletek a (másik) Naplóból 2.

Kafka Schranke

(Töredékek)

Hinni annyi, mint a romolhatatlant magunkban felszabadítani, avagy helyesebben: magunkat felszabadítani. avagy helyesebben: romolhatatlanná lenni, avagy helyesebben: lenni.

A lélek megfigyelője a lélekbe nem hatolhat, de van egy peremvidék. mellyel érintkezik. Az érintkezésből eredő felismerés: a lélek nem tud magáról. Így tehát ismeretlennek kell maradnia. Ez csak abban az esetben lenne elszomorító, ha volna valami a lelken kívül. de rajta kívül nincs semmi más.

Minden pillanatnak megfelel valami idönkívüli. Evilágot nem követheti egy túlnani, hiszen az örök, ennélfogva nem állhat evilággal időbeli érintkezésben.

A művészet az igazság körül röpdös, de feltett szándéka, hogy eközben nem ég el. Képessége abban áll, hogy a sötét ürességben tud olyan helyet lelni, ahol a fénysugarak – anélkül. hogy ez előzőleg felismerhető lett volna – hathatósan felfoghatók.

Az öngyilkos olyan fogoly, aki látja egy akasztófa felállítását a börtönudvaron, tévesen azt hiszi, hogy ezt neki szánták, éjszaka kitör a cellájából, lemegy és felakasztja magát.

Egy hazug világban a hazugság még ellentéte révén sem távolítható el a világból; ez csak az igazság világa révén érhető el.

A világ csak onnan látható jónak, ahonnan teremtve lett, mert csak onnan hangzott el: “hogy ez jó”, és csak onnan ítélhető meg és pusztítható el.

E világ elpusztítása csak akkor lenne feladatunk, ha először is rossz, azaz értelmünknek ellentmondó lenne, másodszor, ha képesek lennénk az elpusztítására. Az elöző így látszik, az utóbbira pedig nem vagyunk képesek. Nem tudjuk a világot elpusztítani, mert nem mi emeltük valamiféle építményként, hanem csak eltévedtünk benne; mi több: e világ a mi eltévelyedésünk, ekként azonban elpusztíthatatlan, vagy még inkább valami olyan, ami csakis a véghezvitelével, nem pedig a róla való lemondással rombolható le, jóllehet ez a véghezvitel is csak pusztítások – de csak evilágon belüli pusztítások – következménye lehet.

Akaratod szabadsága azt jelenti, hogy szabad volt, amikor a pusztát akarta; szabad, mivel választhatja a pusztán átvezető utat; szabad, mivel megválaszthatja haladása módját, de nem-szabad, mivel át kell menned a pusztán; nem-szabad, mivel minden út labirintikusan érinti a pusztaság valamennyi talpalatnyi helyét.

A Mindenek Szentjébe való belépésed előtt le kell vetned a cipődet, de nemcsak a cipőket kell levetned, hanem mindent: az úticsomagodat és az útiruhádat, és alatta a mezítelenségedet, és mindazt, ami e mezítelenség alatt rejtőzik, és azt is, ami ez alatt van, azután a legbensőbb bensőt, és e benső legbelsejét, azután pedig a még megmaradót, és annak utána a maradványt, és még a múlhatatlan tűz látszatát is. Csak magát a tüzet fogja a Mindenek Szentje magába oldani, és csak attól engedi magát feloldani – ennek kettejük közül egyik sem képes ellenállni.

Tillmann J. A fordítása

Kafka hinta

Kafka hagyatékának a Hochzeitsvorbereitungen auf dem Lande und andere Prosa aus dem Nachlaß cím alatt kiadott kötete alapján.

COPYRIGHT FORDÍTÁS Tillmann J. A

Megjelent VIGILIA 1987/7.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: