Charles Rosen: posztmodern

Bofill Montpellier

Bofill: lakótelep-részlet, Montpellier

Minden stílusnak ideologikus alapja van. A 18. századi neoklasszicizmus nem egyszercsereen visszatérést jelentett a görög és római civilizációhoz, hanem visszatérést ahhoz, amit forrásnak, a régi klasszicizmus eredetének tekintettek: a természethez. A neoklasszicizmus tehát még dogmatikusabb volt mint az antik klasszicizmus. Például az oszlopoknak gyakran nincs alapjuk, a fákhoz hasonlóan rögtön a földből emelkednek ki, mivel úgy vélték, hogy mindennemcsere földközeli dekoráció megakadályozza az oszlopok természetes eredetének észlelését.

A zenei neoklasszicizmus a nemzeti stílusok felszámolására törekedett. Glucknak és kortársainak újra fel kellett fedezniük a természet hangját, hogy a zenét mindenki számára érthetővé tehessék. Ezzel szemben a romantikával eltűntek a szilárd kritériumok; a művész arra kényszerül, hogy elmélyítse tanulmányait, mivel a megítélés és az alkotás kritériumai minden esetben az egyes művekből alakulnak ki. A modern művészet ugyanezen bizonyság szerint jár el. Picasso, André Masson vagy Jackson Pollock innovativ képeit nem lehet a régi művekkel megegyező kritériumok alapján megítélni. Méltánylásukhoz a látás új módját kell kifejlesztenie az embernek. Ez az, ami pont a posztmodernnel tűnt el.

A posztmodern visszatérést jelent a klasszicizmushoz, a szilárd értékekhez, a bevett kritériumokhoz, a hagyományhoz – ám ez a visszatérés meg van fosztva ideologikus alapjától. A múlthoz való visszatérés képezi egyetlen ideologikus motívumát. A neoklasszicizmussal ellentétben az újmodernizmus nem jelent visszatérést a természethez; ez egy visszatérés a múlt stilizált megnyilatkozásaihoz. Míg a neoklasszicizmus szakított a múlttal , és – hogy újra fellelje a régmúlt szellemét – elvetette a görög és római művészet mindennemű merev másolását, a posztmodern megkísérli a multat áttolni a jelenbe. Paradox módon ez az eltolás nem koherens, de pont ezt az inkoherenciát keresik ma. Úgy tűnik, hogy a szürrealista modernre jellemző sokk-technika egyáltalán nem avult el.

Azt mondják, hogy a művészetben nincs haladás, hogy Shakespeare darabjai nem jobbak mint Szophoklész művei, de a modernben mégiscsak a haladásnak valamiféle elképzelése mutatkozik; az a meggyőződés, hogy az új megalkotása révén a művészet és a világ mélyebb megismeréséhez lehet eljutni. A modern nagy művészei, írói és komponistái tudományos felfedező-funkciót tulajdonítanak a művészetnek. A modern alapelve, mi szerint a festészet és a zene a világ új vetületeit fedezi fel számunkra, a romantikából ered és már a 18. század végén, a 19. század elején létezik.

A posztmodern tagadja, hogy a világ kimeríthetetlen felfedezésül kínálkozik, amennyiben azt állítja, hogy meg kell ismételni azt, amit eddig csináltak. Henri Zerner művészettörténész ezt a fejlődést a következőképpen értelmezte: A modernitást megelőzően az emberek arról voltak meggyőződve, hogy a világ ábrázolása során a természet és a történelem magyarázatát adják. A művészet szimbólumokból és formákból állt, amelyeknek egy jelentésük volt: a festészet a világra vonatkozott, amennyiben értelmezte. A modern elhagyja ezeket a formákat és referenciákat: a művészet egyre absztraktabbá válik, ám megőriz egy jelentést. A világhoz kötődő referenciák megszakadnak vagy legalábbis lazulnak, és később a jelentés is eloldódik a képtől. A posztmodern fordítottan jár el: megtartja a referenciákat és megválik a jelentéstől. A klasszikus építészetben az oszlopoknak, oszlopfőknek vagy kapuoromzatoknak nemcsak funkciójuk van, hanem nagyon pontos ideológiai jelentőséggel is bírnak. A modern már nem látja szükségét a klasszikus formák és nyelvek megőrzésének, de megőrzi a jelentést és a funkciót azáltal, hogy formákat teremt. A posztmodern megőrzi a formákat és a klasszikus nyelvet, de ezeknek nincs jelentése: a kapuoromzatok már nem a bejáratok fölött vannak, hanem mélyebben, az oszlopok semmit sem tartanak… Elég megnézni Bofill lakótelepét Montpellier mellett. Az építész kijelenti, hogy klasszikus műről van szó, jóllehet egy megújított változatról – ami szándékoltan frivol állítás. Olyan mintha két olyan oszlop állna az udvar közepén, amelyek mit sem tartanak és nem állnak semmilyen épülettel összeköttetésben!

A modern ideológiája szerint a művészet az újdonsága és az eredetisége által kötődik a nagy hagyományhoz. Ahogy Proust mondta: a művész azáltal tartja fenn a tradíciót, hogy a megelőző stílust egy stílusromboló mű létrehozatalával rombolja le. Ez a hit eltűnt. A képzőművészek és a komponisták másként törekszenek a múlthoz kötődni. Például Berio műveiben az idézetek mint a múlt kísértetei jelennek meg; integrálódnak a zenébe, de fakón és elemi vitalitásuktól megfosztva. Ezeket a kísérteteket mégis előhívják, hogy igazolják a posztmodern zene és a nagy klasszikus hagyomány összefüggését. Akárcsak Bofill oszlopai esetében! Ez a jellegzetesen posztmodern: idézni a klasszikusat és megfosztani jelentésétől. A modern építészet fordítva járt el: az oszlopokat olyan új formákkal helyettesítette, amelyeknek ugyanolyan dekoratív és dinamikus funkciójuk volt. Vagyis más módon folytatta a klasszikus hagyományt. Ma az építészet a hagyományhoz fűződő kapcsolatát csak múltra irányuló hivatkozásokkal bizonygatja.

Azt a benyomást keltem, hogy elítélem az egész posztmodern mozgalmat! Valójában a posztmodern érdekes akkor, amikor játékossá válik, és többféle nyelvet, a régit, a modernt és a posztmodernt keveri össze, hogy megváltoztassa jelentésüket. Ahol megnyílik a stílus és szórakoztatóvá válik.

Tillmann J. A. fordítása

Bofill hosszukas

Bofill: lakótelep, Montpellier

(Részlet Charles Rosen: Das Spiel und die Analyse,  Lettre Internationale (Berlin) 1995. c írásából)

MEGJELENT: ICA Naplója (Dunaújváros)

Copyright: Tillmann J. A.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: